Versenyidő előrejelző

Erről a kalkulátorról

A Riegel-képlet, amelyet Pete Riegel terheléses élettannal foglalkozó szakember dolgozott ki 1977-ben, egy futó egyik távon elért ismert eredményéből jelzi előre a befutóidejét egy másik távon: T2 = T1 × (D2/D1)^1.06, ahol az 1.06 kitevő azt fejezi ki, hogy a tempó a táv növekedésével természetes módon lassul — kétszer olyan messzire futni több mint kétszer annyi ideig tart még azonos edzettség mellett is, mert a fáradtság és a glikogénkiürülés hosszabb terhelés során halmozódik. Egymáshoz ésszerűen közeli távok között (például egy 10 km-es idő félmaratoni előrejelzésére) rendkívül pontos, de nagyon eltérő távtartományok között kevésbé megbízható, hiszen a maratoni és annál hosszabb távokon egyre inkább számít a frissítés, a tempóstratégia és a hőkezelés.

A futók és edzőik Riegel-alapú előrejelzésekkel tűznek ki reális célidőt egy közelgő versenyre egy nemrégi ráhangoló verseny vagy időfutam alapján, mérik fel az edzettség fejlődését az edzésblokkok között, és választják ki a megfelelő részidőket a verseny napjára. Ez egyike a több előrejelző modellnek (a VDOT és a Cameron képlet mellett), amelyeket az edzők egymással vetnek össze, hiszen egyetlen képlet sem ragadja meg tökéletesen minden futó egyéni fáradási profilját.

Ez a kalkulátor egy nemrégi versenyeredményt és egy céltávot vesz alapul, és a Riegel-képlettel jelzi előre a befutóidejét.